Oxigénionizációs terápia

Csak az egri rendelőben! Budapesten nem.

Oxigénterápiák

A természetgyógyászat módszerei között mind nagyobb jelentőségre tesznek szert az oxigénterápiák. Életkörülményeink nagy változásokon mentek keresztül. Károsodott természeti környezet, megváltozott táplálkozás, túl kevés mozgás, túl sok stressz és sok egyéb tényező vezet ahhoz, hogy az egészséges emberek száma egyre csökken.

Igaz, hogy a hagyományos orvostudomány nagyszerű eredményeket ért el, azonban a vegyi úton előállított gyógyszerek gyakran fékevesztett alkalmazásával sem tudja meggyógyítani a napjainkban fellépő betegségek mindegyikét. Sőt, részben maguk a gyógyszerek is hozzájárulnak e betegségek kialakulásához. Már csak ezért is fontos tudnunk, hogy a természetes gyógyszerek és természetes gyógymódok gyakran gyógyuláshoz vezetnek.

Az oxigénterápiák teljesen mentesek mindennemű kockázattól és mellékhatástól, s csodálatos eredmények sorakoztathatók fel mellettük. Gyakran más természeti gyógymódokkal párosítva bizonyulnak különösen hatékonynak.

Az oxigénfelvétel a legtöbb élőlénynek – az anaerob baktériumoktól és néhány mélytengeri halfajtától eltekintve – létfeltétele. Az emberi szervezet a légzéssel oxigént vesz fel a levegőből, majd a vér segítségével a sejtekhez szállítja azt, hogy ott a tápanyagok elégetésével energiát alakítson át. Oxigén nélkül az ember számára nem létezik élet, így az oxigén egyszerűen az életet jelenti, az oxigénhiány pedig a betegséget. Az oxigénhiányos tünetek okozta problémák hátterében csak igen ritkán áll a környezeti levegő alacsony oxigéntartalma, sokkal inkább szervezetünk elváltozásai okolhatók e tünetekért.

Az oxigén jelentőségét igazolja az is, hogy szervezetünk túlélési képessége oxigén nélkül minimális. Az agysejtek már mintegy négy percnyi oxigénmegvonás után elhalnak, az izomsejtek fél órát bírnak ki oxigén nélkül. A porc- és csontsejtek valamivel tovább képesek kitartani oxigén hiányában anélkül, hogy nagyobb károsodást szenvednének.

Az orvostudomány az oxigénnek a betegségek kezelésében, valamint a műtéteknél betöltött jelentőségét már régen felismerte. Annál inkább érthetetlen, hogy az oxigénterápiákat mind a mai napig csak ritkán alkalmazzák. Ezek helyett az oxigénhiányra még mindig gyógyszereket írnák fel, amelyek úgy hatnak, hogy a szív és a szervezet kevesebb oxigénből gazdálkodik, ugyanakkor a szívet megengedhetetlen mértékben nagyobb teljesítményre serkentik.

Az oxigénhiány lassítja a vér keringési sebességét, csökkenti a sejtszintű anyagcsere-teljesítményt, valamint az életerőt, és gyorsítja az öregedést.

Az oxigénhiány következtében számos egészségügyi probléma léphet fel. Ez gyakran vezet ördögi kör kialakulásához, amelyből kilépni csak nehézségek árán tud a beteg. Ha alvási nehézségekkel küzdünk, beveszünk egy altatót, ettől reggel fáradtnak érezzük magunkat, tehát beveszünk valami serkentő hatású szert. Többet dohányzunk, elkezd fájni a fejünk, ami ellen megint más gyógyszert veszünk be. A kör napról napra szűkül, a következmény pedig szívritmuszavar és infarktus, amelynek egy napon jönnie kell.

Ezekben a helyzetekben kellene a rendkívül sokoldalú természetes gyógyszerre, az oxigénre gondolnunk, és más természetes gyógymódokkal összekapcsoltan oxigénterápiának alávetnünk magunkat. Nem másról van itt szó, mint egy, az embert egészében szemlélő gyógymódról, amely életre kelti a szervezet öngyógyító erőit.

Az oxigénionizációs terápia

A test nagyon érzékenyen reagál a levegő oxigéntartalmának legkisebb változásaira. Egy zárt teremben, amelyben több személy tartózkodik, már akkor feltámad a friss levegő iránti igény, amikor a levegő oxigéntartalma 21 %-ról 19 %-ra csökken. A kis légterű hálószobákban is gyorsan csökken az oxigéntartalom, aminek eredménye kialvatlanság, fáradtság lehet.

Az emberi szervezetnek nincs lehetősége az oxigén tárolására. Rá van utalva az oxigén folytonos külső jelenlétére. A szervezetet a vér látja el a létfontosságú oxigénnel.

Az oxigénhiány kialakulásának okai a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás, gyógyszerek és más hétköznapi drogok fogyasztása lehetnek. Ezt tetézik még az ipar és az autók által okozott környezetterhelések és a pszichés terhelés. A családban vagy a munka során megélt aggodalmak, félelmek, sikertelenség vagy stressz is állhatnak az oxigénhiányos tünetek kialakulásának hátterében. További kockázati tényező az életkor, mivel a vér oxigéntartalma a 30. és 50. életév között 30 % körüli mértékben csökken.

Az ionokkal dúsított levegő belélegzése szabályozó hatást gyakorol az emberi szervezetre. Ha az ionok arányának kiegyensúlyozottságát az emberi testben külső tényezők zavarják meg, szervezetünk egyértelmű bántalmakkal reagál.

Az oxigénion-terápia során az ionizált, illetve gerjesztett oxigénmolekulát mértéktartóan a vérkeringésbe juttatják, hogy ezáltal előmozdítsák a tüdő és egyéb szövetek hajszálérszerkezetének mikrokeringését. Ez a tápanyagok jobb elégetését szolgálja, így jelentős szerepet játszik a sejtfunkcióban.

Az ionterápiát túlnyomórészt a szív- és érrendszeri megbetegedések esetében alkalmazzák, ezen kívül a daganatos megbetegedések kezelésének is fontos részeként tekinthetünk rá.

Normál esetben a sok mozgás következtében a fiatalok oxigénellátása nagyon jó. Stressz hatására azonban az oxigénnyomás fiatal emberek esetében is lecsökkenhet. Az ionterápia alkalmas arra, hogy a stressz kiváltotta elváltozásokat a fiatalok esetében is csökkentse.

Az életkor előrehaladtával gyakran erősen csökkennek az oxigénértékek, aminek gyakori oka a mozgásszegény életmód. Ezzel egyidejűleg gyengül a szervezet védekezőképessége is. Ilyen állapot kialakulása esetén az oxigénértékek megemelése jelentős javulást idézhet elő az általános egészségi állapotban, az oxigén pótlása a beteg számára egyúttal létfontosságú jelentőséggel is bírhat: a szív- vagy agyi infarktust a jobb oxigénellátás megakadályozhatja; a vérkeringési zavarok és az angina pectoris rohamok pedig enyhíthetők, egyes esetekben meggyógyíthatók. Az oxigénion-terápia következtében elsősorban a vér mikrokeringése és a hajszálerek vérellátása javul.

Oxigénhiány esetében az apró hajszálerek átmérője még kisebb lesz. Ezzel gyakorta egy ördögi kör veszi kezdetét: az oxigénszállítást akadályozza a beszűkült hajszálérhálózat, és nagyobb zavarokat is előidézhet. Ha ezt a vér viszkózus állapota is tetézi, még egy laikus számára is előreláthatóvá válik, hogy a vérkeringés többé nem tudja fenntartani a sejtek normális ellátását. Ha a páciens ionizált oxigént kap, a véredények újra kitágulnak, és a vérellátás jelentősen javul.

Az oxigénhiányos vér sűrűn folyó, ezért a szív hajszálereit nem képes megfelelően ellátni. A páciens a terápia során tehát nem csak az értágulásból profitál, hanem a vér folyási sebességének javulásból is.

Az ionterápia jelentős segédeszköz a rák kezelésében. A rákos betegek oxigénellátása gyakran nem kielégítő. El kell fogadnunk, hogy ennek következtében a test saját védelmi rendszere az összeomlás határára jut, ami hozzájárul az áttétek szaporodásához. A következmény a rákos sejtek szaporodása, és az elpusztításukra rendelkezésre álló és szükséges védekező sejtek egyensúlyának felborulása a vérben. Ezért az ionterápia nemcsak a már meglevő rákos megbetegedés, hanem a rákos megbetegedést megelőző stádium (prekancerózis) esetében is javallott.

Az ionizáltoxigén-terápia az ionizált oxigén belégzését jelenti a légzőszerveken (a tüdőn) keresztül. A terápia fiziológiai és teljesen rizikómentes. A hiányzó ionpolaritás alkalmazása által – olykor már pár perccel a kezelés megkezdése után – eltűnnek pl. a légzési és szívpanaszok.

Gyakran a szervezet negatív oxigénegyensúlya a hagyományos kezelési móddal szemben rezisztencia kialakulásához vezet. Ha tehát a páciensek bevált módszerekre egyáltalán nem, vagy nem kielégítően reagálnak, meglehet, hogy az oxigéntartalom megemelése a siker kulcsa.

Javallatok

• agyi szklerózis (az agy megkeményedése, sclerosis)
• allergia
• angina pectoris
• angiopathia (érbántalmak)
• apoplexia (szélütés)
• arthritis (artritisz)
• asthma bronchiale
• ataxia (az izomtevékenységek és a mozgás koordinációjának zavarai)
• áttétek megelőzése
• bronchitis
• claudicatio intermittens (időszakos lábfájás)
• daganat
• dementia (elbutulás)
• depressziós állapotok
• diabétesz
• egyensúlyzavarok
• eklampszia (eclampsia, terhességi mérgezés)
• féloldali bénulás
• gangréna (üszkösödés)
• a hallás heveny összeomlása
• hepatitis (májgyulladás)
• hipertónia (magas vérnyomás)
• infarktus utókezelése
• limfogranulomatosis (a nyirokszövet rosszindulatú daganatai)
• májduzzadás
• Méniére-szindróma (időszakos szédülés)
• migrén
• mixödéma (a pajzsmirigy csökkent működése okozta kórkép)
• pszichózisok
• Raynaud-szindróma (érgörcsök az ujjak vagy a lábujjak környékén)
• reuma
• stressz
• szívinfarktus
• thyreotoxicosis (a pajzsmirigy fokozott működésén alapuló súlyos kórkép)
• trombózisra való hajlam
• ulcus cruris (lábszárfekély)
• vérkeringési zavarok